Magyar
English
Az elektrosztatikus kisülés (Electrostatic Discharge – ESD) jelenségét sokan csupán akkor tapasztalják, miután szőnyegpadlón sétálnak végig vagy autóülésen csúsznak keresztül, utána pedig megfognak egy fémkilincset, ami megrázza őket. A sztatikus elektromosság és az ESD ugyanakkor évszázadok óta komoly ipari problémát jelent. Európai és karib-térségbeli erődökben már az 1400-as években használtak ESD védelmi eljárásokat és eszközöket, amikkel próbálták megelőzni azt, hogy puskaportárolók véletlen elektrosztatikus kisüléstől felgyulladjanak. Alapvető földelést, láng ionizáló technikákat és gőzhengereket alkalmaztak papírgyárakban, szerte az Egyesült Államokban az 1860-as években, hogy eloszlassák a sztatikus elektromosságot a szárítási folyamaton keresztülhaladó papírhálóról.
Egyszer-másszor minden elképzelhető üzleti és ipari folyamatban előfordulnak elektrosztatikus töltődéssel és kisüléssel kapcsolatos esetek. A lőszerek és a robbanóanyagok, a petrolkémia, a gyógyszeripar, a mezőgazdaság, a nyomtatás és a grafika, a textilipar, a festészet és a műanyagok csak néhány azokból az iparágakból, ahol a sztatikus elektromosság ellenőrzése meghatározóan fontos. Az elektronika kora új, sztatikus elektromossággal és elektrosztatikus kisüléssel kapcsolatos problémákat hozott magával. Sőt, az elektronikai eszközök gyorsulásával és az áramkörök zsugorodásával azok ESD-vel szembeni érzékenysége általában tovább növekszik. A folyamat pedig tovább gyorsulhat. Az ESD Szövetség „Elektrosztatikus kisülés (ESD) technológiai útiterv” dokumentuma szerint, amelyet 2010 áprilisában vizsgáltak felül: „Ahogy 2010 és 2015 között és azt követően az eszközök egyre érzékenyebbé válnak, szükségszerű, hogy a cégek elkezdjék megvizsgálni kezelési folyamataik ESD képességeit.” Az ESD napjainkban lényegében a teljes elektronikai környezet minden részletében befolyásolja a termelékenységet és a termékek megbízhatóságát.
Az elmúlt harminc évben tett erőfeszítések ellenére az ESD továbbra is befolyásolja a termelési hozamokat, a gyártási költségeket, a termékminőséget, a termékek megbízhatóságát és jövedelmezőségét. A károsodott eszközök költsége önmagában egy egyszerű dióda néhány centben mérhető értékétől a több ezer dollár értékű, komplex integrált áramkörökig terjed. Hogyha ehhez hozzászámoljuk a további kapcsolódó költségeket, mint például a javítást és átszerelést, átépítést, szállítást, munkaerő bevonása miatt szükséges és más járulékos tételeket, akkor tisztán látható, hogy jelentős fejlesztésekre van lehetőség. Szinte az összes, elektronikai gyártásban érintett többezer vállalat figyelmet szentel az ESD védelem iparban elfogadott elemeinek. A gyártó cégek segítségére lehetnek napjainkban az ESD szövetség elérhető ipari szabványai, hogy megteremtsék a sztatikus töltések csökkentésének és kezelésének alapvető feltételeit, technikáit. Nem valószínű, hogy bármelyik vállalat, amelyik figyelmen kívül hagyja az ESD védelmet, sikeresen tudna sértetlen elektronikai alkatrészeket gyártani és szállítani.
Forrás:
Fundamentals of Electrostatic Discharge
Part One—An Introduction to ESD
© 2013, EOS/ESD Association, Inc., Rome, NY
https://www.esda.org/esd-overview/esd-fundamentals/part-1-an-introduction-to-esd/
